🤔 Egy kis hiányérzetem támadt, ahogy a bejegyzéseken végignéztem. Hol marad a MOZGÁS? Pedig a mozgás a lételemem, a hobbim, olykor kapaszkodóm, megmentőm számtalan élethelyzetben.
❓ Szerinted mindig így volt ez? A bejegyzés végére ígérem, kiderül a válasz.
👶 A mozgásfejlődésemet a csecsemőkoromra vezetném vissza, ha tudnám, de nincsenek pontos információim róla, így nem teszem. 😅
✅ Azt viszont tudom, hogy természetes úton, időre, megfelelő súllyal érkeztem a világra. Hogy rendben zajlott-e a mozgásfejlődésem, minden mozgásfejlődési szakaszt teljesítettem-e? Fogalmam sincs! Érdekelt ez abban az időben valakit? Nem igazán.
☝️ Manapság már annál inkább, és meg kell mondjam, hogy ez így is van rendjén. Minden mozgásfejlődési szakaszra szükség van ahhoz, hogy az idegrendszer megfelelően fejlődni tudjon.
❓ Meg kell ijedni akkor, ha valami mégis kimarad? Nem gondolnám! De arra biztatlak benneteket, ha bizonytalanok vagytok a kérdést illetően, akkor inkább kérjétek szakember véleményét.
👦 Ismét hoznám a saját gyermekem példáját, akivel szinte születésétől kezdve gyógytornára jártunk az első lépések megtételéig. Spontán, magától nem kúszott volna, de a folyamatos kontrollnak köszönhetően időben történt a közbelépés, így rövid ideig ugyan, de a kúszás is megvolt.
❓ Lett volna gond, ha kimarad? Nem tudhatom, de annyi biztos, hogy a mozgásfejlődésnek meghatározott, pontos útja van. Mozgásfejlődési szakaszokat kihagyni, átugrani, felgyorsítani a folyamatot nem érdemes, mert problémát okozhat az idegrendszer érésében.
🤷 A ti gyermekeitekkel mi a helyzet? Kihagytak, átugrottak, felgyorsítottak szakaszokat? Nagyon kíváncsi vagyok rá!
Röviden folytatnám tovább az én történetemet.
👎 Én és a testnevelés tantárgy nem voltunk barátságban az általános iskolában. Nagyon nem. Állandó félelem a tanórától, főként télen, amikor talajtornából teljesíteni kellett. Ez volt az iskola, de mi történt, amikor hazaértem az iskolából?
🛝 A szabad mozgást nagyon kedveltem, emeletes házban laktunk, de a délutánokat, hétvégéket állandóan lent töltöttük a játszótéren, ahol mit csináltunk?
Bújócskáztunk, az óvoda beton- és fém kerítésén egyensúlyoztunk, olykor labdáztunk, gumiztunk, hintáztunk, csöveken lógtunk, pörögtünk-forogtunk, alföldi gyerekként kis domboldalakon gurultunk le.
🤩 Nagy-nagy kedvencem a régi játszótereken a félig földbe ásott, hatalmas gumiabroncsok. 🛞 Több ilyen szükségtelenné vált nagy gumiabroncsot félig elsüllyesztettek a földbe, ezeken körbe-körbe sétáltunk, leugráltunk róla a homokba.
Másik nagy kedvencem a hinta csövén történő egyensúlyozás, a hinta betekerése és kiforgása, számtalan jobbnál jobb játék. A homokozásról még nem is beszéltem. Nyári időben nagy kedvenc volt egymás lábának elásása a földbe, majd jött a FÖLDRENGÉS és előbújt a láb. Számtalan játék, de mi bennük a közös? Rengeteg SZENZOMOTOROS inger, ami mihez kell? Az idegrendszer megfelelő fejlődéséhez.
‼️ Az előbb leírtaknak vajon volt köze a matematika terén elért sikeremhez?
AZT GONDOLOM, HOGY NEM IS KEVÉS!
🙍♀️ Gyógypedagógusként már tudom, hogy ezek a mozgásformák, amiket akkor ott nap mint nap hétről hétre gyakoroltam, mind-mind az idegrendszerem fejlődését, érését célozta, segítette.
❓A ti gyermekeiteknek van része ilyen, vagy ehhez hasonló ingerekben, élményekben? Nagyon kíváncsi vagyok rá, írjátok meg Nekem! 🙏
💡 Az előbb említett élményektől felvillanyozódva támadt egy remek gondolatom, ma pedig már a tettek mezejére léptem. Hogy mit csináltam és mi lesz ebből? Nézd a történetem és meglátod!
🏃♀️ Arról pedig, hogy miként folytatódott az utam a sporttal, a mozgással egy következő bejegyzésből kiderül.